Első akcióm
Ma megtettem! Életemben először masszíroztam, ahogy tanultam, "szenvedő" alanyai ténykedésemnek édesanyám és a férjem voltak. Szerencsésen túlélték- én nemkülönben! :)
Rá kellett döbbennem arra, amit valójában már eddig is tudtam: a masszírozás nem könnyű kereset, egy-egy alkalommal hihetetlenül el lehet fáradni benne. Pedig én még nem is azt a nagy erőkifejtést igénylő fajtát tanultam, s gyakoroltam, hanem egy jóval "pihentetőbbet". Természetesen megfelelő ágy és a bandázs melegítéséhez szükséges "célszerszámok" hiányában nem volt egyszerű az egész, a derekam rendesen kiakadt a végére. Mindössze 4 óráig tartott, ráadásként Peti fiam is kért egy hát-vállmasszázst, amit ennek szellemében végeztem el. Az eredmény azonban megérte: alanyaim arca kisimult, majdnem elaludtak!, sikerült tökéletesen ellazulniuk. Nekem csupán annyi erőm maradt, hogy letusoljak és leüljek a gép elé megírni ezt a pár sort. Utána nekem is alvás lesz, mert nem bírom nyitva tartani a szemem. Rám is ilyen hatással volt.
Még biztosan finomítani kell a technikámon, és mindenképpen gyakorolnom kell a tökéletesítéshez. Gyanítom, családom tagjai nem kifejezetten fognak tiltakozni ellene.
Azt, hogy az életben ezt miképp építem be a ténykedéseim közé, még elképzelni sem tudom,abban azonban tökéletesen biztos vagyok, hogy jó döntés volt megtanulni. Sőt azt is tudom, hogy nem állok itt meg, tovább szeretném folytatni a tanulást ezen a területen. Konkrétan itt, Baranyi Áginál! Hát hajrá!!
