Egy zűrzavaros nap végére: hinni és csalódni
Biztosan mindenki járt már úgy, hogy lelkesen és biztosan hitt valamiben ill . valakiben -és egyszer csak beütött a mennykő. A csalódás mindig keserű, különösen, ha még tétje is van a dolognak. Nem feltétlenül a párkapcsolat "gyönyöreiről" beszélek. Elég egy hétköznapi emberi kapcsolat is hozzá. Amikor tiszta szívvel állunk valaki elé, nehéz elképzelni, hogy az illető képes hátba döfni bennünket valaha is.Pedig de...És a hirtelen "megvilágosodás" rosszul esik. Ettől a pillanattól kezdve megtört valami bennünk, és teljesen új alapokra kell helyezni mindent. Óvatosan , lépésről-lépésre felépíteni valami mást, ami már sohasem lesz a régi. S hogy most ez miért aktuális, és miért fáj annyira? Mert tanácstalanul állok e tény előtt, és nem értem, hogy miért kell az egyébként is kemény mindennapokat még keményebbé, hazugságon alapulóvá tenni?... De ebbe a játékba nem megyek bele, köszönöm, nem kérek belőle. Hazudni, megalázkodni továbbra sem fogok, eddig sem tettem, sőt a gyerekeimet sem erre tanítom. Nem tudok más lenni, és sajnálom, hogy vannak olyanok, sajnos nagyon sokan, akik csak így képesek érvényesülni. Talán egyszer majd a mi időnk is eljön!...
