Pető Gabriella-Az Élet szép...

 Serdülőkorú gyermekeim lévén (2 saját, 10 munkámból kifolyólag) arra törekszem, hogy rálátásom legyen a gyerekek szabadidős tevékenységeire. Sajnos ebben az életkorban már ritkán társasjátékoznak, ritkán olvasnak a gyerekek és természetesen ritkán igénylik a felnőttek társaságát. Ragaszkodnak a kötetlen, szülői felügyelet nélküli kimenős órákhoz.(Természetesen mi is ragaszkodtunk hozzá, eddig nincs is ezzel semmi baj)

De vajon mit is csinálhatnak, amikor nem látjuk őket?

Sokszor aggódva tűnődöm ezen, hiszen ha nem ismerném a gyerekek baráti társaságát, akkor elképzelésem sem lenne a szabadidős elfoglaltságukról. Inkább megengedjük a férjemmel, hogy nálunk legyenek többen is, mert akkor szem előtt vannak és feltehetően hasonló dolgokat csinálnak magukban is, hiszen nem ülünk be a szobájukba.

De nézzük csak, milyen elfoglaltságuk lehet a nyáron?

• Csajozás (jó esetben csak séta és semmi más)

• Tv-nézés, számítógépen filmnézés, X- Box

• gyenge birkózás, szkanderezés (reméljük, senki nem sérül meg)

• nyári munka (igen hasznos, hiszen a korán kelés, a „főnöknek nem szólok vissza” önfegyelmi nevelés, némi pénzkeresés)

• sportolás

• séta a városban, könnyed füttyszó a fiatal lányok háta mögött (mert előttük azért ciki lenne és bátorság sincs)

• cigarettázás (sajnos trendi a serdülők között, hiszen ezzel is szeretnék kifejezni, hogy mennyire vagányak, és örülhetünk, ha csak „sima” cigarettát szívnak)

• diszkózás (ahol retteghet a szülő, hogy mit iszik, mit szív el a gyermeke?)

• házi buli (jó esetben nem tesznek tönkre semmit, maximum leszakítják a családi hintát  –kicsit rendetlenséget hagynak, felfalják a hűtő tartalmát - személyes tapasztalat)

• mozizás, bár ha a szülők nem adnak nekik pénzt, akkor ez a program is eldőlt

• mérhetetlen unalom, lustálkodás, főleg „semmit ne kelljen csinálni”- tevékenység

• munka otthon csak többszöri felszólításra, mert egyébként is mindig fáradtak

• napi szintű veszekedések a szülővel, hiszen „már majdnem felnőtt vagyok” címen senki ne mondja meg nekem, hogy mit csináljak. ( Főleg nem a szülők, esetleg a barátok, mert ők úgyis jobban tudják, hogy nekem mi lesz a legjobb, mint a szüleim)

• örülhetünk, ha nem keverednek bele unalmukban egy-egy bűnügybe, mert ez is sikk időnként. Hiszen van, aki a vagányságát ezzel szeretné még jobban hangsúlyozni. (a pici lopások, autó feltörések, zsarolások stb)

„Örömmel” értesítem a most még kicsi gyermekeiket nevelő anyukákat, apukákat, hogy további aggodalomra lesz majd lehetőség serdülő korban is, hiszen talán még nehezebb időszak ez, mint a kiskori volt! (javaslom, mindenki tartogasson még jó sok nyugalmat, türelmet, kitartást a tarsolyában, mert serdülő kor után már kifogynak a tartalékok)

Ugyan nincs hasfájás, fogzás, de van helyette más, ami továbbra sem hagy bennünket nyugodni!

S hogy miért? Mert őrülten féltjük őket, óvnánk őket (ha hagynák), teljes aggodalomban vagyunk addig, amíg éjszaka be nem toppannak épségben. Árgus szemekkel nézzük őket, hiszen alkoholos befolyásoltságukat időben illene észrevennünk. Közben egy gyors körbe szimatolás is , hiszen azt is tudnunk kell, hogy cigarettázott –e a gyermekünk?

Nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz ez az időszak, de nekünk bírni kell, hiszen minket is kibírtak a szülők. Még akkor is, ha kevesebb féltenivaló volt, még akkor is, ha az erkölcsi elvárások kissé eltérő alapokon nyugodtak.

Ez a generáció tényleg más, mint a miénk volt! Elsősorban beszélgetni kell velük- sokat!!! (ha olyan hangulatban vannak) és megpróbálni úgy átvészelni ezt az időszakot, hogy a rengeteg veszekedés ellenére is jó kapcsolat maradjon köztünk. Mert Ők a gyerekeink, szeretjük őket és azt szeretnénk, hogy jól alakuljon az életük.

De ez még nagyon hosszú idő és nagyon sok álmatlan éjszaka!